2012. január 15., vasárnap

Mercz Gyula verse -

- Mercz Gyula verse


A SZÉPHALMI NYUGDÍJASOK

/Édesanyám kössön kendőt/



A széphalmi nyugdíjasok, vidáman dalolnak,

Tovatűnő régi napok, ki tudja, hol vannak.

Hova tűnt az ifjúságuk, boldog gyermekévek,

Mitől lettek egyszeriben idősek és vének.



Mitől van, hogy idős fejjel másképp lát az ember,

Orránál is távolabbra, tekint könnyes szemmel.

De jó volna csak még egyszer szaladni a réten,

Számolni a csillagokat tiszta nyári éjen.



De jó volna markot szedni tücsöknek dalára,

De jó volna énekelni sulykok dallamára,

De jó volna táncot járni este a fonóba,

De jó volna halat fogni odalent a tóba.



Kirándulni együtt járnak, busz viszi el őket,

Görbe botos embereket, idős korú nőket,

Vigasztalják egymás lelkét, segítik a bajban,

Dalolnak ők örömükben, akkor is, ha baj van.



Örülnek ők minden napnak minden pillanatnak,

Fájdalmat és nélkülözést maguk mögött hagytak,

„A széphalmi nyugdíja SOKK!” Gondolja a kormány,

Meglátjuk, hogy elveszi, vagy add még hozzá ORBÁN.



Próbálnátok ennyi pénzből odafönt megélni,

Nem csak padban ücsörögni, egész nap henyélni,

Mulattok a nyugdíjasok apró-cseprő baján,

Választáskor mosolyotok nem lesz olyan kaján.